Mottó: „Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád." (Kosztolányi)
Sokat töprengtem azon, hogyan mondjam el neked, mi is történt azon a délutánon ott velünk. Miközben többek apró készülékeken csevegtek száz kilométerekkel távolibb helyeken tevékenykedő ismerőseikkel, nos, ezalatt én életem egyik legkeservesebb kommunikációs zavarát éltem át veled.
Az alábbi írás az Esőemberben nyomtatott formában nem jelent meg, csupán az On-line változatba került be a szerkesztő (jómagam) jóvoltából az Ajtónyitás az életnek címmel megjelent cikkre adott válaszként.
Kocsis Alajos
Buda egyik kertvárosnegyedében a keskeny járdán kerekes székben hajtotta magát előre egy fiatal nő. Elegáns, automatikusan nyíló kocsibejáró elé ért, egy metálszínű autó hajtott ki a garázsból, egészen a keskeny járdáig. A nő megállította a járművét, várt. Én is vártam. Egy mozdulatot. Egy elegáns intést, hogy tessék, menjen. A mozdulat nem maradt el. A kéz fölemelkedett, és intett, szabad az út.
"...amikor nem, mint ép, egészséges jön a világra, hanem torz testtel, vagy torz szellemmel vagy mindkettővel, emlékezz rá, hogy akkor is a Te gyermeked.
Egy levél:*
Kedves Éva!
Mindig élvezettel olvasom rovatodat, amelyben csodálatos üzeneteket küldenek nekünk autista gyermekek a támogatott kommunikáció segítségével.
*E-mail váltás Hajdu Évával és Petivel 2000. februárjában: Mottó: Szeretet + FC Kiterjeszteve = Igazi támogatás!
Kerekasztal beszélgetés Tarnai Balázssal a Reménysugár Habilitációs Centrumban 2009. augusztus 13-án
Rövid bemutatás: Dr. Sir Balázs Tarnai, Ph.D. asst. Professor of Special Education Seton Hill University (PA, U.S.A.), azaz a pennsylvaniai Seton Hill magánegyetem professzora, az egyetem autizmus programjának gondozója.
Kokas Klára A zene felemeli kezeimet című könyvéből. (Budapest, 1992, Akadémiai Kiadó)
Holnap Álmos 6 éves lesz. Holnaptól visszaszámítva 6 évvel ezelőtt kikívánkozott a nagyvilágra, 5 héttel az ideje előtt. 6 éve harmadszor is átélhettem a csodát, amikor belőlem lesz egy új élet. Féltett vágyaink, sok ki nem mondott álmunk, és a férjemmel legtitkosabb intim titkaink eredményeképpen 9 hónapig együtt voltunk nagyon szorosan, te meg én kicsi fiam. Vártalak, türelmetlenül, óvakodva, annyira féltőn, mintha éreztem volna, rád jobban kell vigyázni, mint az átlagos babákra...

Akartuk, vártuk és megszületett a gyönyörű szerelemgyerek.
Lány, és egy édesapában ez olyan megnyugtató érzést kelt, hogy majd lesz, aki kedvesen szól hozzá ha már felnő, komoly érett nőként meglátogatja majd, elhozza az unokákat, és ha netán betegek leszünk, lesz, akire számíthatunk.
De a Teremtő mást akart.
Gyakran megkérdezik az emberek a vallások képviselőit: Ha van Isten, miért engedi meg azt a sok szenvedést és bajt, amely sújtja világunkat, benne a sok ártatlan embert és gyermeket?
Az alábbi interjú találó választ ad a kérdésre.