A hitről, a tudásról.

Ki mély szenvedésben él, azt kővel dobálja a nép.
(Seth F. Henriett - Autizmussal önmagamba zárva)

"Én azok közé tatozom, akik hisznek abban, hogy mindennek van célja és értelme és az Istent szeretők mindenből tanulhatnak, javukra fordíthatják." (Autista ikreket nevelő szülő gondolata)

A hit az élet ereje: az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz… Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne. (Tolsztoj)

És mi még élünk, valamennyien! (Kudlik Júlia)

Mit jelent hinn? "Azt gondolni, amit a Teremtő." - írta naplójában megtérése után Hamvas Béla. Nem vasárnap, a misén, hanem az élet valamennyi éber pillanatában és cselekedetében. Ezért a hit nemhogy nem áll szemben a tudással, hanem annak a legmagasabb rendű alakja. A hit az értelem csodája, melyben egy fölmérhetetlenül finom szervezetben közösen működnek érzelmek, ismeretek, vágyak, emlékek, célok - egységük csúcsán a hittel: az Úrral közös gondolattal. (Czakó Gábor - Beavatás - Lépcső és szalmaszál 2011)

A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk. Őseink ebből merítettek bizonyosságot. A hitből ismerjük meg, hogy a világot Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett. (Zsid 11,1–3 )

...a hit „megőrzi az észt attól, hogy elveszítse bizalmát saját képességeiben, és arra indítja azt, hogy mind tágabb horizontok felé nyíljon meg”. (XVI. Benedek pápa)

Miért van inkább valami, mint semmi? (Lásd: Jean Guitton - Isten és a tudomány)

A dolgok kezdetének rejtélye megoldatlan... (Darwin)

Az emberiség nem az evolúció véletlen terméke (XVI. Benedek pápa)

Véletlent nem ismer a tudomány – valószínűség van és ok-okozati láncolatok. Minél jobban megismerjük a földön túli világot, annál jobban felismerhetjük azokat az univerzális törvényszerűségeket és  összefüggéseket, amelyek mögött egy teremtőnek kell lennie. Azt is tudjuk már, hogy az időnek van kezdete, az idő született. Mi az időt fénnyel, a kozmikus távolságot fényévekben tudjuk mérni, de a fény nem volt öröktől fogva. A fény fiatalabb mint a „Big Bang”, amiből visszamaradtak bizonyos kozmikus hullámok, olyan zaj, ami univerzálisan kimutatható. Szerintem a hit és a tudomány nem ellentéte  egymásnak. Az értelmes istenhit az ontológiára épül. (Bejczy Antal NASA-díjas kutató, a Mars járó robotautók egyik kifejlesztője.)

Isten! Kit a bölcs lángeszme fel nem ér,
Csak titkon érző lelke óhajtva sejt:
Léted világít, mint az égő Nap,
De szemünk bele nem tekinthet.
(Berzsenyi Dániel – Fohászkodás)

A hit olyan, mint az eleven szív. Felvághatod a logika hideg késével, és megszűnik működni. Megértheted a működését, de többé a szív nem fog dobogni. (Szentmihályi Szabó Péter – Kapisztrán és Hunyadi)

…korunk átlagembere csak a matériában tudja elképzelni és értékelni a világba érkező segítséget. (Jókai Anna – Magyar Nemzet 2007. május 31.)

Egy alkalommal egy hitetlen ember megszólított, és büszkén vágta a fejemhez: „Ateista vagyok!” Erre csak annyit mondtam: „Irigylem önt, nagyobb hite van, mint nekem, mert a semmiben hisz, ami nincs, én viszont abban, ami van.” (Kerényi Lajos piarista atya – Magyar Nemzet 2007. december 27. Látó-Tér)

Ne mosolyogj e szóra: Isten, - ne mosolyogj, te századvégi gyermek! Mind hazudik, aki tagadja Isten létezését. Okosabbnak, bölcsebbnek akar látszani más teremtett lényeknél csupán, de amint bajba kerül, az Istenhez fohászkodik. Az Istenhez, aki áld és ver. Aki meg-megszomorítja a jókat is, nyilván azért, nehogy elbizakodjanak. (Benedek Elek – Testamentum és hat levél)

Platón Phaidroszából tudjuk, hogy amikor Thot isten a fáraónak jelentette, hogy föltalálta az írást, az „emlékezés és a tudomány varázseszközét”, istenkollégája azonnal lehűtötte lelkesedését: „Épp az ellenkezőjét mondtad annak, mint ami a valódi hatása. Mert épp a feledést fogod oltani azok lelkébe, akik megtanulják, mert nem gyakorolják emlékezőtehetségüket – kívülről, idegen jelek segítségével, és nem belülről, a maguk erejéből fognak emlékezni. Tehát nem az emlékezésnek, hanem az emlékeztetésnek a varázsszerét találtad csak fel. S a tudásnak is csak a látszatát, nem pedig valóságát nyújtod tanítványaidnak, akik csak látszólag lesznek bölcsek.” (Czakó Gábor nyomán)

Olvasópróba

Ki ír? Engedelmükkel kezdjük itt. Karinthy szerint: ti. Mármint, hogy: így írtok ti. Ti tehát írtok. És ők? Arisztotelész, Buddha, Jézus Krisztus és Mohamed írtak-e vajon? Egy sort se. Ők csak mások által lejegyeztettek. Állítólag Mohamed írni se tudott, igaz vagy nem igaz, ne firtassuk az Al-Kaida korában, hisz nem az írástudóság a fő itt, hanem az íráskerülő létmód. Arisztotelész, Buddha, és Jézus tudott írni, mégis kizárólag beszélt. Tanított. Taní-tani… ez több, mint elgondolkodtató. Jelzi, hogy a műveltség és a szellem közti kapcsolat olykor csak érintőleges. Én, ha valaki eldicsekszik azzal, hogy miféle végzettsége van, már szomorú vagyok. Jézus nem véletlenül fakadt ki olykor a képesítettek, a végzettek, a farizeusok és írástudók ellen. És beszélt előszeretettel – és nagy emberszeretettel – az analfabétákhoz. A lelki szegényekhez, akiké a mennyek országa. Ha kezdettől fogva tudtunk volna írni, talán ki se fejlődött volna a megtartó erejű emlékezet. Írás híján hosszú ideig a puszta emlékezet volt a hagyományozódás egyetlen kútfője. A folyó: élővíz. A sámán: élő könyv. Azáltal, hogy az emlékezés műveleté, művészetét az emberen kívül egy könyv, egy agyagtábla, egy papirusztekercs is elvégezheti, kitörünk az emlékezet, a megjegyzendő anyag rabszolgaságából. Az írás a primer emlékezethez képest épp úgy művi, mint Pataki fejszámolóművészhez képest a számítógép. Amiként a számítógép a számolást, úgy a betű az őrzést műveli helyettünk, s miként a gépi úton elvégezhető műveletek is messze túlterjednek az elme képességein, úgy a betűország által megőrizhető információ is túlterjed az emberi agy tárkapacitásán.

Mindez persze nem szépíti meg az írástudatlanság tényét, ha az modern kori és tartalmatlan. A lelki szegénység csak akkor boldogít, ha kultúra tölti ki, vagy hit ékíti. Ugyanez a helyzet a testi szegénységgel is. A Deák-téri hajléktalan még nem Szent Ferenc, hisz oktalanul szegény. Az idegsorvadásos bentlakó az intézetben még nem Stephen Hawking, hisz belülről nem fűtik a fekete lyukak.
A terjedő neoanalfabetizmus nem jó, ha nem indokolja valamiféle érték. Egyébként hadd mondjam el, hogy a tiszta analfabétáknál sokkal veszélyesebbek az alattomos szövegértetlenek. Aki ujjlenyomattal ír alá, az ritka, viszont aki nem érti, amit el tud olvasni, az mind gyakoribb. Az olvasókészség egyre több emberben ragad meg az értelem szintje alatt. Az olvasni tudás egyre több ember számára egyfajta KRESZ-ként működi, általa eltájékozódhat az adott világban, de felfedezőútra sohasem indulhat, hisz az ösvényen már nincsenek jelek. A szöveg mind kevésbé az értelem hordozója. Szöveg által megközelíteni, megragadni az embert ma már nehéz. Mindemellett tény, hogy ma több könyv jelenik meg világszerte, mint valaha, s mag a mozi, a televízió és a videó egyértelműen a képiség irányába tolta el a civilizált ember idegtengelyét, addig az Internet visszaviszi a szöveghez. Soha nem látott és gondolt mennyiségű szöveg érhető utol az interneten, igaz, e szöveg máskép adaptálódik, szellemileg másutt landol, mint a lineáris, nyomtatott szöveg.
Mind a természetbeni lény, mind a mesterséges és mesterségbeni lét az embertől különböző képességeket,
tehetségeket és érzékeket követel meg. És mindene képességnek  volt egy aranykora. A kódexmásoló tehetség aranykora talán a tizenkilencedik század volt. S az aranykezű programozóké talán a huszonegyedik század lesz. Éjszaka holdfénynél sohase fognak Jókait olvasni a parasztgyerekek, ám a mindenkori barbarizmusban szerintem van akkora erő, hogy rendre kultúrává szervezze magát. (Sebeők – Magyar Nemzet Magazin 2004. április 24.)

A tudás türelemmel és szorgalommal megszerezhető. Ami nehezebb, az a magasabb igény kielégítésére  
alkalmas magasabb színvonal… A lét magasabb fokára való lépés azonban az anyagi természetből nem
következik. A természetben hatalom van, erő van, tehetség van, rátermettség van, ügyesség van – de magasabb létszínvonal nincs... Semmiféle tehetséggel, semmiféle erővel a magasabb színvonal nem szerezhető meg. (Hamvas Béla)

Legyetek saját magatok lámpásai! (Buddha)

Jézus nem azért jött el,  hogy a vallások számát eggyel szaporítsa, hanem azért, hogy az ember dolgát Istennel és a felebaráttal rendbe hozza…
Nagypéntek és húsvét óta lehetséges áldozattal és megújulással rendezni kapcsolatainkat Istennel és társainkkal. (Pánczél Tivadar)

… az igazság, a szabadság és az élet összefügg, szentsége megbonthatatlan, s a törvény, amelyet a kisded nem eltörölni, hanem betölteni jött, szigorú és nagyon kemény. (Kristóf Attila)

A Megváltó túl korán érkezett földünkre, mert az emberiség még nem érett meg szeret? fogadására. Túl korán jött, és túl kevés ideig tartózkodott köztünk. (Dr. György Attila)

Ijessz meg engem Istenem,
szükségem van haragodra.
Bukj föl az árból hirtelen,
ne rántson el a semmi sodra.
(József Attila)

A mai kor emberének nagy deformitása, hogy nem mer gyöngévé válni, mindenütt védekezik, valamit mindenütt palástol. Ha nincs egy hely az ember számára, ahol önmaga lehet, ahol gyöngeségét kimondhatja, s ahol a vétkei alól felszabadítják, akkor óhatatlanul megbetegszik. (Gável Henrik pestszentlőrinci katolikus plébános – Magyar Nemzet, 2006. június 3.)

Minden emberi cselekvés kezdetén a hit áll. (Werner Heisenberg)
Az a sok csodálatos szerveződés és rend, amit a tudomány a mikor- és makrokozmoszban tapasztal,
elképzelhetetlen alkotó, teremtő intelligencia nélkül. (Werner Heisenberg)

Mert mit sem ér a tudás hit nélkül. (Jávor Béla ügyvéd, a Nemzeti Kör tagja –2001. augusztus 24.)
A legtöbb ember hite, sajnos, elég a gyűlöletre, de kevés a szeretetre.(Anthony de Mello JR)
Ahhoz, hogy a rossz ne történjék meg nem elég, ha a jók hallgatnak. (Jane Elliot)
A jót sohasem lehet a rossz útján elérni. (II. János Pál)

“…mert akiknek nincs igaz hitük, vagy ezt jócselekedetekkel ki nem egészítik: …nem uralkodnak  tisztességesen.” (Szent István király)

Én nem voltam hitetlen, csak kétkedő. (Antall József)

Azt hiszem az alázatot, a jó értelemben vett, nem félelemből fakadó, őszinte alázatot a legnehezebb megtanulni.
Ami azt illeti, az ősbűn kérdése mindig felkelti bennem a lázadás ösztönét, és számtalan példázattal vagyok így - első olvasatra biztonságot vagy vigaszt nyújtanak, magyarázatot adnak, később viszont megkérdőjelezem az egészet, végül mindig ugyanott köröznek a gondolataim, hiába tudom, hogy a végső kérdésekre nincs abszolút érvényes válasz.
Tudós könyvek, briliáns allegóriák, frappáns gondolatok igen, egy ideig megnyugvást hozhatnak, de néha az az érzésem, Buddha, a Dalai Láma és  Jézus együtt, egy tábortűz mellett talán végérvényesen meggyőző lenne, talán mindenre adnának választ, és a lábaiknál ülve másnap sem dideregnénk a hiányérzetektől, átáramolna belénk is az ő egyetemességük, nélkülük viszont minden töredékes marad.
Így megy ez. Néha úgy érzem felszáll a köd, sós szél fúj az arcomba és a ragyogó fényben kitisztul a látásom, aztán újra beborul, és tovább „molyolok” a hétköznapi kemény gondok között. (Egy szülőtárs gondolata – 2011. november 3.)

A karácsony üzenete az alázat, ám ez nem emberek előtti megalázkodást jelent, nem azt, hogy nem merünk szólni, mert félünk a következményektől, hanem Istennel szembeni alázatot, ami kiegyenesíti a derekunkat – mondta Bölcskei Gusztáv, a Magyar Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, tiszántúli református püspök vasárnap a debreceni Nagytemplomban a karácsonyi istentiszteleten (2011-ben).

Az ember lehet hívő anélkül, hogy vallásos lenne, s az embernek lehet köze Istenhez, ha értelmével istentelen. (Márai Sándor)…ha a világmindenség végtelen, akkor a világmindenségben semmi sem lehet egyszeri és megismételhetetlen. Ez a racionálisnak és logikusnak tűnő felismerés már a hit előszobája. Hinni pedig csak magabízó, erős és tiszta emberek tudnak. Ami a hiten kívül van: becsvágy, gyávaság, magamutogatás és fölösleg. (Bayer Zsolt – Új moralisták, farizeusok 36. rész. Magyar Nemzet 2004. szeptember 27., hétfő)Az igazán vallásosak megtartják a törvényt, de attól sem nem félnek, sem nem tisztelik mélyen, nem is abszolutizálják, nem is túlozzák el, és nem is játszzák ki. (Anthony de Mello JR)“Szeretnék úgy sétálni itt, a nyüzsgő emberek között, még egyszer, hogy világosan tudjam: a törvényt. A rendet. Ó, nem a boldogság, csak a rend, a nyugalom, az éjszakai vonatok nyugalma, ahogy haladnak a sötétben a távoli fény felé.Nem a boldogtalanság alázza meg az embert, hanem a bizonytalanság. A félelem. A kiszolgáltatottság.A növények megtalálják a helyüket. Forróságban az egyik, kövek között. A másik félig hó alatt, dermesztőszelekben. Amelyiknek nem jár, az esőt nem kéri. Panasz nélkül tudják a rájuk szabott leckét.” (Jókai Anna)Ahol az én már nem létezik, ott a Szeretet, ott az Isten. (Anthony de Mello SJ)A kutatókMindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dogokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és a végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom. Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, amikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten. Hiszek benne? Néha azt hiszem csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne. Több és más Ö annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát. (Márai Sándor)Ne várj az utolsó ítéletre, hisz az minden nap bekövetkezik. (Albert Camus)Istent szeretni jobb, mint megérteni. (Kristóf Attila)Nem félem, hanem szeretem az Istent. A hitet is a családom, a neveltetésem ültette el lelkemben, miként a derűt, a teremtett világ tiszteletét is. Középiskolásként gyakran mondogattál előttem: féld az Istent. Akkor is, azóta is gyakran töprengtem efölött: félnem kell attól, aki megteremtett? Azért szólított világra, hogy rettegjek tőle? Micsoda  gondolat! Én inkább azt gondolom magamban, hogy az Úr azért alkotott meg, mert szeret. Mert feladatot szánt nekem, és hogy hivatásomat teljesíteni tudjam, segíteni fog nekem. Félnem kéne tőle emiatt? Ellenkezőleg, szeretnem kell érte. Jósággal viszonozni a segítségét, szeretetét. Ilyen egyszerű az egész. (Zenthe Ferenc a Nemzet Színésze 2005.)Igen, Isten csendes Társ minden üzletünkben. Pontos elszámolást akar. Nem érzelmes, nem résztvevő; kemény és tárgyilagos. Vigyázz, amikor osztozkodsz vele! (Márai Sándor)IstenemDolgaim elől rejtegetlek,Istenem, én nagyon szeretlek.Ha rikkancs volna mesterséged,segítenék kiabálni néked.Hogyha meg szántóvető lennél,segítenék akkor is mindennél.A lovaidat is szeretném és szépen, okosan vezetném.Vagy inkább ekeszarvat fogvaszántanék én is a nyomodba,a szikre figyelnék, hogy ottana vasat még mélyebbre nyomjam.Ha csősz volnál, hogy óvjad a sarjat, én zavarnám a fele varjat, s bármi efféle volna munkád, velem azt soha meg nem unnád.Ha nevetnél én is örülnék, vacsora után melléd ülnék, pipámat egy kicsit elkérnéd s én hosszan, mindent elbeszélnék.(József Attila)„Aki odaadja mindenét, annak visszaadja önmagát. A kegyelem tiszta út. Isten nem szerencsejátékos.”

Isten el szokta hagyni híveit
csak addig szeret amíg szeretik
ha nem hallatszik körüle a kardal
lesújt reád mennykővel és haraggal.

ha szembefordulsz mint a szél a Nappal
kitér előled elúszva mint a nagy Hal
nem lehet  fújni sose ellenében
nem lehet élni csak a szellemében

és ha rájön hogy mégis szereted
lesújt lelkedre hogy belegebed
nem dédelget nem ölel nem segít
- Isten el szokta hagyni híveit.
*
Szüleidnek sokszor örömet szereztél
Kisgyermekeidnek jó szülője lettél
Életgyümölcsödben mégis aláestél
Talán az utolsó percben nem szenvedtél
Az örök Istenhez fölülemelkedtél.
(Gyurkovics Tibor)

Háromféle ember létezik. Vannak, akik Istennek szolgálnak, mert megtalálták Őt. A második csoport addig
keresi, míg meg nem találja Őt, s végül a harmadik csoport tagjai csak élnek anélkül, hogy keresnék és
megtalálnák Istent. Az első csoportban lévők értelmesek és boldogok. A második tagjai értelmesek és
boldogtalanok, míg a harmadik típusúak: értelmetlenek és boldogtalanok. (Pascal)

Tenger

Olyan a tenger mint az Isten
Hallom a zúgását
de nem látom az erd? mögött
a ködben

Olyan közel van
mégsem érem el

Hiszem, hogy ott van
de nincs róla bizonyosságom
szeretném ha ott lenne
(Gömöri György)

Az isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot.
(József Attila)

Golgota nem volna ez a földi élet
egy erő hatná át a nagy mindenséget
nem volna más vallás, nem volna csak ennyi
imádni az Istent és egymást szeretni.
Karácsonyi rege, ha valóra válna
igazi  boldogság szállna a világra.
(Ady Endre)

Bölcsek és pásztorok
(Részlet Jókai Anna A töve és a gallya című kötetéből)
Honnan tudták? Honnan a bölcsek és honnan a pásztorok, hogy ki az, aki megszületett? S miért éppen ők, ők először, s nem valaki mások?
Márk a Születés misztériumáról titokzatosan hallgat. Máté evangéliuma a bölcsekről beszél, a napkeletiekről,
akik kiszámították, a csillagkonstellációból számították ki, hogy az idő beteljesedett. Lukács viszont a pásztorokról szól, akik megkapták a hírt, angyali kinyilatkoztatásban. János a legmagasabb szakralitás nyelvén összefoglal: „Kezdetben vala az Ige… és az Ige testté lőn és közöttünk lakozék.” Ez már a beavatottság foka.

Nem könnyű a tanítványnak, ha felismeri Mesterét. Mert akkor követni kell. Nem dicsérgetni, a szavait szajkózni, nem kisajátítatni Őt, hanem követni. Ki ahogyan képes rá. A bölcsek módján, elsősorban az eszével, vagy a pásztorok módján, elsősorban az érzéseivel. S egyszer talán a kettő szintézisében, egész lényével, végre.

A Gyermek körül semmi sem véletlen, A köréje gyűlt társaság sem az. A krisztusi impulzus megérkezett, s a kor „legokosabbjaihoz” és a kor „legegyszerűbbjeihez” fordult híradással. Jött a végtelen csillagövön át, kettős megváltóerővel, a világfelismerés és a világszeretet sugallatával; hogy ugyanazt az Istent kell felragyogtatnunk az agyunkból, mint a szívünkből.

Mégis: tapasztaljuk, hogy jelenünk a mai „pásztorokat” lenézi, s a mai „bölcseket” igyekszik a kasztból kivetni. Megteheti. Mindenkinek szabadságában áll a szabadságát szűkíteni vagy rosszul használni.
Butának nyilvánítani a gyermeki tisztát, s őrültnek a túl-gondolót. A látszatra „fentiek” között ma gőg uralkodik, a valóban „lentiek” között pedig a megrögzöttség. Amott az alázat hiányzik, imitt a szellemi kíváncsiság. Fájdalmas dolog ez, „Szülessék meg bár ezerszer is Krisztus Betlehemben és nem benned – örökre elvesztél” (Angelus Silesius). Krisztus ezért, akinek hírt adott, felelősséget is adott. Akik akkor – a többiek helyett is, szinte a többiek képviseletében – először megláthatták, találkozhattak vele, azoknak, azok utódainak ma sincs mentsége. Sem a gyávaságra, sem a lustaságra, sem a közönyre. A hírt széltében-hosszában terjeszteni kell. Kopogtatni, sőt dörömbölni kell az ajtókon – mindenki ajtaján. (A Heródesekén, a farizeusokén, az álírástudókén is.) Mert végső soron senki sincs kizárva. Mindenki fogadhat. Krisztus óta az emberen múlik – legnagyobbrészt – az ember.

Csak élni kellene teljes mélységben ezzel a kegyelemmel.
Tudni, amit hiszünk. És hinni is azt, amit tudunk már.
Az új évezred ezt várja tőlünk. A pásztorlelkű bölcseké a jövő.

*

A Biblia teremtéstörténete nem helyszíni közvetítés, nem elméleti magyarázat a Föld koráról és szerkezetéről, hanem himnusz, amely az Istent dicsőíti, mint forrását mindennek, ami van... Nem az érdekli a Bibliát, hogy mikor keletkezett a világ és rajta az állati meg emberi lét, hanem az, hogy minden lét kezdetén és végén ott van Isten, és hogy az egész kozmosz minden pillanatban Őáltala van. (Joó Sándor pasaréti lelkész 1960-as évekbe elhangzott prédikációjából)

Mi az élőlény?
Az élőlények a halál állapotától kívánnak eltávolodni, energiát, vitalitást mutatnak, és céljuk ezt minél tovább, minél magasabb szintre emelni. (Bauer Ervin biológus definíciója)

A hit nem áll szemben a tudással. A hit mágikus aktus… természetfölötti tapasztalat, emberfölötti  érzékenység. Hihetetlen, Marx, Lenin, a kommunisták, mennyi energiát fordítottak arra, hogy a vallást, Istent kitöröljék az emberek fejéből… A tudásnak a szellemet megújítania nem sikerült (Hamvas Béla)

A legborzasztóbb pillanat egy ateista számára az, amikor tényleg szeretne hálát adni, de nincs kinek. (Dante Gabriel Rosetti)

Az a humanizmus, amely kirekeszti Istent, embertelen humanizmus.(XVI. Benedek pápa Caritas in veritate c. Enciklikájából)

Kétféle személy ismerheti az Urat, az, aki alázatos szívű, és szereti a magányt, akármilyen legyen is
szellemisége, magas vagy alacsony, és az, akiben elég megértés van, hogy meglássa az igazságot,  bármilyen nehézség áll is az útjába. (Blaise Pascal)

…valójában nem sok tudásom van arról, hogy mi van a világban, s még kevesebb arról, mi van bent az
emberekben. Ezért igyekszem azt írni, amit látok, ami körülöttem történik, bár nem vagyok benne biztos, hogy a  saját látásom által észlelt dolgok létezők. A létezés elképzelésem szerint maradandóságot jelent, s egyetlen dolgot hiszek minden fenntartás nélkül, hogy Isten az, aki van, a többi pedig az ő akaratából létezik. Aki nem hisz Istenben, az önmagát természetszerűen „nincsnek” tekinti, s tagadja mindazt , ami van. (Kristóf  Attila)

Minden közösség épségének alapja a vallás, amelyből ered az értékek érdekfölöttisége, az ember- és hazaszeretet eszméje, az együttműködés, az erkölcs, a művészet, a kultúra, a polgári erény gondolata stb. Ezek az értékek rendezik az egészséges társadalmat, s helyeznek kit följebb, kit lejjebb. Ahol nem, ott rendetlenség támad, ki-ki elveszti a helyét, s az állapotokat egyre többen tartják igazságtalannak, és önbíráskodással, csalással próbálják helyzetüket javítani. A közhatalom fondorlattal, manipulációval, erőszakkal tartható fönn. Gazdaságkor piaclelkének-agyának értelemszerűen fő ellensége a metafizikai értékrend. (Czakó Gábor Beavatás - Lépcső és szalmaszál)

„Az igazságos társadalomhoz erős vallásos identitás szükséges” – Warsi bárónő, a brit kormány tárca nélküli minisztere vatikáni látogatásának alkalmából a hit közéletben elfoglalt fontos helyéről 2012. február 14-én.

Mert az emberek nem tudják követni a modern civilizációt jelen medrében, mert degenerálódnak. Lenyűgözte őket az élettelen anyaggal foglalkozó tudományok szépsége. Nem értették meg, hogy testük és tudatuk természetes törvényeknek vannak alávetve, amelyek homályosabbak ugyan, de éppen olyan könyörtelenek, mint a csillagvilág törvényei. Nem értették meg azt se, hogy nem tehetik túl magukat ezeken a törvényeken bűnhődés nélkül… Az emberiség figyelmének el kell fordulnia a gépektől és az élettelen anyag világától s az ember lelkére kell irányulnia, azokra a szerves és szellemi folyamatokra, amelyek megteremtették a gépeket s Newton és Einstein világegyetemét…
Civilizációnk brutális materializmusa nemcsak az értelem föllendülését akadályozza, hanem összezúzza a
gyengét, az érzékenyt, a magányost, azokat, akik szeretik a szépséget, akik másra törekszenek mint a pénzre, akiknek érzékenysége nem bírja a modern élet küzdelmeit.
(Alexis Carrel, a Rockefeller Orvostudományi Kutatóintézet tudományos munkatársa)

„Hisz ön  az Istenben?”
„Vagyok olyan értelmes!”
A buta véletlenség világteremtő erejét hinni, nem tartom emberi értelemhez méltónak. A mindenségben
lehetetlen nem látnom az erőt, az erőben a rendet, a rendben az Elmét. (Gárdonyi Géza – Hallatlan kíváncsiság)
Nem tudva: mi élet, mi halál, mi álom,
csak csüggünk a hiten, mint pók a szálon.
(Gárdonyi Géza – Levél Brassai Sámuel úrnak)

Boldog jövendő nemzedék! A miénknél nagyobb és általánosabb tudástok türelmesebbé, szelídebbé, erényesebbé és következésképp boldogabbá tesz majd benneteket, mint mi vagyunk. (Széchenyi István: Napló)

Ha az Antikrisztus eljő, teljesen hasonló lesz Krisztushoz. Akkor majd nagy ínség uralkodik s az Antikrisztus országról-országra járván, kenyeret ad a szegényeknek és sok követője leend. (Szicíliai népmonda)

A kereszténység nélküli emberiségnek bizonyosan igen sötétek a kilátásai… (Paul Johnson: A kereszténység története)

"Aki a kereszténység első és legnagyobb parancsát megtagadja, és azt állítja, hogy vannak emberek, csoportok és fajok, amelyeknek a gyűlölete meg van engedve, azt - bármennyire is dicsekszik kereszténységével - pogánynak kell tekintenünk. Mindenki, aki emberkínzást helyesel, vagy abban részt vesz, súlyos bűnt követ el..."    (Apor Vilmos)

XVI. Benedek pápa felhívást intézett a békéért, Názáretért 2009. májusi, Názáretben tett látogatásakor: „Mindenki utasítsa el a gyűlölet és az előítélet romboló hatalmát, amely megöli az emberi lelket a test elpusztítása előtt!”

Fides quaerens intellectum – azaz a hit keresi az értelmét (Canterbury Anselm egyházbölcs, XI.század)

“A folyók és a tengerek azért nyerik el száz és száz hegyi patak hódolatát, mert mélyebben fekszenek, mint emezek, tehát uralkodni tudnak a hegyi patakok felett. Így a bölcs is, aki az emberek fölött akar állni, alájuk helyezi magát; ha előttük akar járni, mögéjük áll. Ilyen módon, bár felettük van a helye, nem érzik a súlyát, és bár előbbre való náluk, létét nem érzik sérelemnek.” (Lao-ce)

Az egyházi visszaélésekről

...az eltorzult vallásosság, a tanítást megcsúfoló rossz gyakorlat kiábrándulást szül. (Pethő Tibor – Magyar Nemzet 2011. július 4. Kultúra rovat)

Meggyőződésem, hogy a hívők nagy része is hasonlóan gondolkodik. Ez azt jelenti, hogy elítéli ugyan a dolgot, de ennek semmi hatása nincs arra, miként ítéli meg az egyházat összességében. Nem beszélve Jézus tanításairól... Nem az egyházban hisz a hívő, hanem Istenben. (Tarics Péter – Erkölcsi mérce kérdőjelekkel – Magyar Nemzet 2011. március 7.)

Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket.
Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van, felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál. (Osho indiai vallási vezető 1931. december 11. — 1990. január 19.)

Alázat:

Az erőszak elleni küzdelem egyik csodálatos formája az erőszakmentes ellenállás. Ennek történelemalakító formáját láttuk Gandhinál és Martin Luther Kingnél, s tudjuk, Jézus Krisztus hegyi beszédét (Mt. 5.38 – a szerk.) mindketten fontosnak tartották. Ott fogalmazódik meg: „Ha megütik a bal orcádat, tarts oda a jobb orcádat is.” Ezalatt biztosan nem az értendő, hogy jámbor együgyűként hagyni kellene halomra verni és lőni magunkat. Nem buta tűrésről van szó, nem mazochista szenvedni akarástól, nem tehetetlen egyhelyben állásról. Sokkal inkább arról: „küzdeni akarok veled, de nem az erőszakoddal, hanem a gondolkodásmódoddal. Nem akarok leszállni veled az erőszak szintjére, nem ütök vissza, de nem is menekülök és bújok el, hanem provokatívan odatartom a másik orcámat is. Akarok veled küzdeni, de a gondolkodásod szintjén, változtass a gondolkodásodon.” Az erőszakmentes ellenállás igenis küzdelem, ha úgy tetszik: pozitív agresszió van benne, egy szellemi harc, intelligensebb megküzdés. (Papp Miklós, etika szakos egyetemi tanár – Magyar Nemzet Vélemény rovat 2011. október 31.)

Ha valóban az Igazságot keresed, akkor van valami, amire feltétlenül szükséged van:
Állandó készenlét annak elismerésére, hogy tévedhetsz.
(Anthony De Mello - A csend szava)

Ajánlott írások ezen az oldalon:

A legnagyobb világvallás

Kovács Gábor: Mágia és HIT

Hugo Ohntrup: Homeopátia és keresztény hit

Két magzat beszélget

Húsvéti gondolatok - 2011. április

Húsvéti gondolatok - 2012.