A kultúráról

Fantázia-sátrat ver a magányos, ha házát ledöntötte a valóság.

Előttem a kín, mögöttem a magány.
Belül fázik a rettenet, kívül hozzám egy kis madár
Éneket hebeg.
(Seth F. Henriett - Autizmussal önmagamba zárva)

- Ment-e
A könyvek által a világ elébb? (Vörösmarty Mihály)

Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen, ...
(Vörösmarty Mihály)

Háborúban nem létezik erkölcs. A kannibálok azonban sosem öltek meg több embert egy nap, mint amennyit megettek. (Az Igazak népe)

A tömegkultúra lerombolja a magasabb igényeket, miközben pusztán a  szórakoztatásról, a „kikapcsolódásról”, a pihentetésről kíván gondoskodni. Megszünteti azt a személyességet, amely a valódi kultúrát fogyasztó ember sajátja, felszámolja a befogadói jelenlétet és azt az együttműködést, amely a magas kultúra létrehozója és élvezője között kialakul. (Pomogáts Béla)

… a műveletlenség tömegcikk lett… - létezését csak úgy tudja biztosítani, ha megsemmisít mindent, ami alkotó igényesség és minőség. (Márai Sándor)

A giccs lényege, hogy nincs. Üres. Nincsen szellemi tartalma, valamilyen érdek hozza létre. Korrupt. Némelyik csicsás, a másik nem, de akár ilyen, akár olyan, lényegtelen. Az embert sorsában nem érinti. Csiklandozza, borzongatja, gerjeszti, rémiszti, de hatása csupán zsigeri, az ember szelleméig nem jut el. Természetesen nem is akar, mert célja a szórakoztatás, a kikapcsolódás. Pontosabban kikapcsolás. Ez a dolog lényege. A szórakoztatóipari termék nem bekapcsolni akarja az embert saját sorsába, hanem kikapcsolni onnan. Nehogy már észrevegye, hogy mi történik vele. (Czakó Gábor)

*

A kultúra hangja a csend. A csend az elmélyedés, a fölébredés, a bekapcsolódás, a megértés, a tisztaság hangja. A giccsé a zaj.
A kultúra megrendít, a giccs, megőrjít.
A kultúra katartikus, tisztít, a giccs megőrjít.
A kultúra megnyilatkozás, tárgyiasulása örök, a giccsé fogantatása pillanatában érvénytelen, rögtön salak.
A kultúra tétje az üdv. A giccsé a bevétel.
A kultúra lényege az ember, Isten képmása, szellemi lény. A giccsé a Dolog, a gép, a személytelen viszony. (Czakó Gábor)

Ha a világot valami érdekelheti, az érdekli, ami itt magyar. És nem az, ami nemzetközi, amit mások jobban tudnak nálunk. Akiktől mi is tanulunk. Mindig mást becsülünk, magunkat nem becsüljük. Elveszítjük az önbecsülésünket, az öntudatunkat. Hát becsüljük meg végre azt, ami a miénk… Ma onnét tanulunk, ahonnét tán a legrosszabb: Amerikától. Tanulunk? De nem is tanulunk, hanem másolunk. És itt a baj! Az eredeti pedig nem lehet más, mint a miénk, az, ami a mi szellemünkben gyökerezik. Minden művészet és minden művész elkötelezettje a maga népének és hazájának, szülőföldjének. (Kós Károly szavai a magyar kultúráról 1973 tavaszán)

A nyelve nagyon szép, az irodalma kitűnő, a kultúrája gazdag, érdekes. Valaki egyszer azt mondta, Európában a magyar nyelv, a magyar kultúra fája a legmagasabb. Aki oda fel tud kapaszkodni, az messzire lát. (Federigo Argentieri – Interjú „a rágalmakról és a magyar kultúra fájáról”  2006. december 9. Magyar Nemzet Magazin)

A probléma ugynis ebben a pillanatban az a világgal, hogy lefelé tartó értékrendben gondolkodunk, s a tendenciának nem látjuk a végét! A napfény íze című film világosan rámutatott erre. Egyfolytában lefelé megy minden. Sajnos itthon is. (Koltay Lajos filmerendező Magyar Nemzet 2002. december 24.)

Aki nem tud szembenézni a múltjával, arra van ítélve, hogy örökké megismételje. (George Santayana amerikai filozófus, író, költő) Ez a New Age tragédiája is: régi tévedésekben dagonyázik, mivel azok, akik művelik, nem hajlandók a tegnapnál messzebbre visszatekinteni. (Karl Keating)

Ajánlott írás erről a honlapról: Húsvéti gondolatok - 2011. április illetve

Húsvéti gondolatok - 2012.