Haselfux Péter: A félelem nem úr / A remény nem csal meg

Haselfux Péter első könyve A félelem nem úr címmel, és Autista  vagyok? alcímmel 1995-ben jelent meg. Tizenöt év távlatából visszatekintve elmondhatom: nagy segítség volt számomra megérteni az autizmussal élők világát.

(EFO Kiadó - 2008)

A folytatás címe Pál apostol rómaiakhoz írt leveléből vett idézetre alapul: „A remény pedig nem csal meg”(Rom 5,5), amely alapján egy hívő ember szemével ítéli meg saját magát és  az őt körülvevő mai világ, a társadalom ellentmondásait. Az én olvasatomban a szerző 15 évvel korábban feltett kérdésére ez egyúttal határozott válasz: igen, ő autista.

„Egy emberi univerzumba léptünk be. Autista testvéreink megrendítő, de csodálatos világába.” Így ír a könyv egyik ajánlója, dr. fr. Barsi Balázs OFM, majd odébb így folytatja: „Megdöbbentett a szerző előszavában olvasott mondat: ’Újabban elterjedt kifejezés az autizmussal él az autista helyett...  Mi valamennyien ugyanúgy, ahogyan az autista az autizmusával él, mi meg azzal a rossz tulajdonságunkkal, azzal a korláttal élünk, amely miatt annyit szenvedünk.”

„Az autizmust, s az ezzel küzdő embereket gyakran tanácstalanul szemléli az, aki ’tipikusan’ fejlődik..” írja továbbá két neves szakember, Dr. Stefanik Krisztina és Őszi Tamásné, majd így folytatják: „A kölcsönös szorongás, alkalmazkodási nehézség csökkentésében nagy szerepet játszanak az olyan önéletrajzi írások, mint amilyen Haselfux Péter előző és mostani könyve... Könyvei gyönyörű példái a többségi és az autizmussal élők világa közötti ’hídverésnek’. Gondolkodása ötvözi a tudós ember tényeken alapuló tisztánlátását a hívő ember életszemléletével.”

Egy idézet Haselfux Péter A remény nem csal meg c. könyvéből, amely mai társadalmi viszonyainkra igen jellemző:

"Mindig tudatában voltam annak, hogy meghalunk, és ennek során eldől örök sorsunk. 40 éves koromban és kicsit utána is nagyon közelinek éreztem a halált. Nem azt éreztem, hogy jaj, most meghalok, hanem átlagos, vagy átlag feletti korra számítottam, de úgy éreztem, hogy az a harminc-negyven év letelte nagyon közel van. Mivel fogok az Isten elé állni.

Nem értettem az Antall kormánnyal szembeni korai hihetetlen türelmetlenséget és hangulatváltozást, valamint a rengeteg irreális követelést.

Megdöbbentett a babonák hihetetlenül gyors terjedése is. Gondolok a horoszkópokra, természetgyógyászokra. Meglepett, hogy korunk egy 'kereszténység utáni kor' és ezzel párhuzamosan a 'tudományok utáni kor' benyomását keltette, és egyre jobban kelti. Valahol az emberek reális érzéke és józansága elveszett. Tudom, hogy nincsen kereszténység utáni kor, csak elpártolás (2 Tesz 2,3).

Megdöbbentett, hogy a materializmust közszolgálati médiák is milyen hamar a babonák terjesztői lettek.

Félelmetes lett számomra, hogy az emberek mindenről véleményt alkotnak anélkül, hogy törekednének arra, hogy a vélemény alkotásához szükséges információkat beszereznék."

Ami engem személy szerint különösen megfogott, az a szerzőnek a könyv végén olvasható megjegyzései a Szentírással illetve a Rózsafüzér titkaival kapcsolatban. Köszönöm Péter, hogy könyveddel megerősítettél hitemben és abbéli meggyőződésemben, hogy amíg erőmből telik, segítsek könnyíteni az autisták, vagy mai szóhasználattal az autizmussal élők, de a rossz emberi tulajdonságuk korlátjai miatt szenvedők életén is a magam módján és lehetőségein keresztül. Tudom, hogy „életem a mulasztások halmaza, de mégsem reménytelen”.

Alajos