(egy nagypapa levelei unokájához szeretetről, veszteségről és az élet ajándékairól)
Az autizmussal kapcsolatos irodalmat folyamatosan figyelemmel kísérem. Így került látóterembe egy nagyon érdekes könyv:
Park Kiadó 2008.
A nagypapa egy pszichológus, aki egy véletlen baleset folytán tolószékben éli az életét immár harmincegynéhány éve. Teljesen lebénulva is folytatta munkáját.
Várva várt unokájához annak születése előtt elkezdi írni a leveleket, hogy elmesélje az élettel kapcsolatos tapasztalatait, amire szerinte a kisunokájának nagy-nagy szüksége lesz.
Samr-ől kétéves korában kiderül, hogy autista. De a nagypapa ekkor sem hagyja abba a levelek írását abban bízva, hogy Sam egyszer majd el fogja tudni olvasni, meg fogja érteni, és hasznosítani fogja az ott leírtakat.
A nagypapa élettapasztalatai azonban mindnyájunknak hasznára válik, és továbbgondolásra késztet: mit is jelent embernek lenni?
Nagyon kedves hangvételű ez a könyv, egy teljesen más szemszögből láttatja a mássággal való együttélés kérdéseit.
Mindenkinek szeretettel ajánlom:
Tóth Zsuzsanna