Szülőszemmel egy iskolásról - Bevezető

A Fővárosi Pedagógiai Intézetben 2001. október 4-én, az autista gyermekek óvodai integrációjáról tartottam egy előadást – a megtisztelő felkérés Faragóné Bircsák Mártától érkezett.

Az előadás szerkesztett változata megjelent az Esőember 2001. - V. évfolyam, 4. számában, de letölthető honlapomról ide kattintva.

Akkori előadásom végével kezdeném, hogy kissé meglegyen az átkötés a mai témához. Tehát:

...elérkeztünk az iskolaéretté nyilvánítás megpróbáltatásaihoz. A kerületi illetékes nevelési tanácsadó nem adott iskolaérettségi papírt, mert Nóra nem volt hajlandó rajzolni, és - mint mondták - nem lesz képes megtanulni írni.

Valóban. Nóra látván, hogy a többiek a rajzfoglalkozáson valamit csinálnak a színes ceruzákkal a papíron, fogta ő is a színeseket, és szép, aránylag szabályos, különböző színű hullámvonalakkal telerajzolta a lapot. Azt mondták, vigyük autista iskolába, mivel autista.

Így rajzolt Nóra az Óvodában:

Ebben az időben akadtam egy írásra a Magyar Nemzet 1984. október 16-ikai számában, ami annyira megtetszett, hogy Nóra óvodai kalandjait tartalmazó füzet elejére, mintegy mottóként beragasztottam:

"Szárnyalhatunk? Az elsőosztályos gyerek kétségbeesve, elkeseredve érkezett haza az iskolából. Fekete pontot kapott a rajzra. Mert kékre festette az almát. Egészen pontosan: reggel almát, rajzlapot, színes ceruzát kellett vinnie az iskolába, majd ott, a rajzórán le kellett rajzolnia, ki kellett festeni az almát. Kékre festette! Kihívták, megszégyenítették, a tanító néni hosszan magyarázta, hogy kék alma nincs, mint ahogy piros szilva sincs, mint ahogy lila túró sincs; kékre festeni az almát éppen olyan, mintha azt mondanánk, hogy az elefánt repülni tud, a bolha meg úszni, ... na ugye, hogy ez képtelenség?

A gyerek csak heppegett ... kicsit sírt ... majd képzelete egy kicsit szárnyalni kezdett, csak egy iciri-picirit emelkedett a földről fel, és azt mondta, hogy ő egyszer azt álmodta, hogy szállt egy elefánt ... és egyszer meg színes kék papíron keresztül nézte az almát, és akkor kék almát látott.

Ez már sok volt.

Ekkor kapott fekete pontot.

Elgondolom, ha Picassónak egy ilyen tanító-nénije lett volna, és az kijelenti: nincs kék fejű ember ...

... akkor talán szegényebbek lennénk A KÉK KORSZAK-kal.

Tovább a kövekező részhez: Óvodából az iskolába

Vissza a tartalomjegyzékhez: Szülőszemmel egy iskolásról - Tartalomjegyzék