Donna Williams - Léttelenül (vers)

Donna Williams - Léttelenül c. könyvének bevezető verse

Fordította: Ittzés Szilvia (1998)

Ablaktalan szobában, árnyékok társaságában,
tudod, ők elfogadnak, ők befogadnak.
Érzelmileg szétesetten, ne kérdezed,
elvágott-e, kezdd újra, ne hagyd, hogy bántson ez!

Magányodból, üveg alól nézed, amint a világ halad,
és hozzád senki sem érhet, biztonságban vagy, érzed.
De a szél hidegen fúj, lelkedben, a mélyben,
úgy érzed, ott semmi nem bánthat, pedig minden elkésett.

Kidőlésig futsz, megállni is tudsz?
Mindenki elsétál melletted, integetsz.
A mosolyuk rebbent: úgy nézel, mint gyermek,
nem tudják, hogy bántanak, pedig látják: könnyed pereg.

Egy jó tanács: a szakembert kétségbe ne vond!
Ne tétovázz, éppen oda is figyelhetsz,
fuss és bújj a gondolataidba, egyedül,
és akkor egy senki lehetsz léttelenül.

Lásd még: Eszmélés (mottó)