Toalett-tréning –

– más megközelítéssel

Forrás: „Generic-habit-training program”, Mike Wilson, Focus on Autistic Behavior, Vol. 10. No. 2. June 1995.

Megjelent az Esőember II. évfolyam (1997) 2.-3. számában

Korábban a szülők és gondozók az autisztikus gyermekeket óránként WC-re vitték, csupán annak konstatálására, hogy „semmi eredmény”. Ez a mindenórás módszer – írja Mike Wilson -  csak megerősíti a gyermeket abban, főként ha autista vagy retardált gyermekről van szó, hogy a toalett „játszóhely”. Így inkább késlelteti a szobatisztaságot. Sikeresebbnek ígérkezik a „provokációs” módszer, a következő lépésekben:

1. Válasszuk ki a nap egy időpontját a tréningre. Ennek megállapításához végezzünk előzetes megfigyeléseket, mikor fordul elő leggyakrabban a bevizelés.
2. Adjunk a gyermek által kedvelt italt fél órával ezen időpont előtt.
3. Szüntessünk meg minden szórakozási lehetőséget a fürdőszobában (pl. akár az öblítővizet is zárjuk el, ha a gyerek azzal szeret játszani). Ültessük a gyerek a WC-re vagy bilire, de engedjük időnként felállni, ha már kényelmetlen neki. (Az ültetés előtt nézzük meg, nem pisis-e, ha igen, toljuk el a tréninget a következő napra.) Ha kell, adjunk finom falatokat percenként, vagy más hasonló módon tartsuk ülve.
4. Ha nem vizel tíz percen belül, kezdjük itatni gyümölcslével vagy más hasonlóval. Ezután egyszerűen várjuk ki, míg a természet megteszi a magáét, bár ez időbe telhet és dührohamokat is kiválthat. Dühroham esetén tanácsos a kisgyermeket ott helyben ölbe venni, biztonságosan de határozottan tartani a magatartászavar megszűntéig, majd folytatni a tréninget. Ha végül elkezd vizelni, ne szóljunk, amíg be nem fejezi. Akkor öleljük át, dicsérjük és jutalmazzuk is meg, lehetőleg olyasvalamivel, amit csak ilyen alkalomra tartogatunk. Akkor is jutalmazzuk meg, ha nem a WC-be vizel de legalább a fürdőszobában.
5. Ismételjük a 2., 3., és 4. lépéseket, amíg a gyermek rutinszerűen nem kezd vizelni röviddel az ültetés után. Akkor vegyünk hozzá egy második időpontot is, hasonló technikával. Később bővítsük további időpontokkal a WC-menetrendet”, amíg a gyermek mindhez hozzászokik.

E ponton már „WC-re szoktatott”, azonban továbbra is irányítást igényel. Ezt fokozatosan kell leépíteni, míg a gyermek önállóan megy a WC-re. E ponton kell megtanítani, hogy szükségét jelezze, akár jellel, akár szóval. „Egyes szülők még gyermekük autisztikus tendenciáit is kihasználják – írja Wilson –, hogy olyan rituálékat kreáljanak, melyek által a gyermek kommunikálni kényszerül, pl. egy képre mutat, jelezve a ’szertartás’ kezdetét.”

Végezetül toljuk át a jutalmazást a sikeres toalettről a kijárások közti „szárazon maradásra”. Ennek ellenőrzésére szintén „menetrendi” időpontokat ajánlanak. Mindig a száraz pelenka jutalmazásán legyen a hangsúly, ne a balesetek észrevételezésén.

Az éjszakai tréning szintén hasonló lépésekben történik. Ébresszük föl a gyereket fél órával a leggyakoribb bevizelési időpont előtt, és vigyük WC-re. Javasolják viszont, hogy ebben az esetben a szülő ne adjon sem folyadékot, sem jutalmat. Az esetenkénti ágybavizelést nem szabad büntetni, egyszerűen csak le kell tisztítani. További tipp azoknak a szülőknek, akiknek autista gyereke fél a fürdőszobától: Kezdjék a tréninget a hálószobában bilivel, majd fokozatosan távolítsák onnan és közelítsék a fürdőszobához.*

Jegyzetek:

*Ezek a módszerek nem autizmus-specifikusak, tehát másfajta gyerekeknél is beválhatnak, viszont nem biztos, hogy minden autistánál eredményesek. (Dr. Gerő Zsuzsa)

Lásd még: Szobatisztasági program erőszak nélkül