Uray Ágnes

(1948 - 2006. március 16.) tanár nem beszélő autistát nevelő szülő

Autisták Érdekvédelmi Egyesületének vezetőségi tagja 1998. október 31-ig.

Ágnes autista fia, Lőrinc miatt élete utolsó másfél évtizedében az autisták sorsának javításáért harcolt.

1995-1997-ig az "Esőember" című folyóirat felelős szerkesztője  a lap alapításától lemondásáig, (lásd: I. évfolyam  1. szám) majd a lap átalakulása után 1999-ben az Autizmus Információ Alapítvány támogatásával megalapította az Auti-lapot, amelynek haláláig főszerkesztője volt.

Élete utolsó évtizedében tanulmányozta Lőrinc és a hasonló autisták gyógyítási lehetőségeit. Lőrinc állapotának javítására alkalmazta a GFCF (Gluten Free and Casein Free, a glutén- és kazeinmentes) liszt- és tejmentes diétát, valamint ismertette a védőoltásokkal kapcsolatos kutatásokat és felhvíta a figyelmet a higanyos védőoltások veszélyeire.Élete végén egyre erősebb depresszióját fokozta Lőrinc fiáért való aggódása, melyért, legalábbis részben, kárpótolta másik, egészséges és tehetséges fia, aki Lőrinc gondozásában is segítségére volt. 

2001 szeptemberében, a MINők, a Magyar Internetező Nők Egyesülete Nők és a net - Internetező nők történetei címmel pályázatot hirdetett két témakörben: 1. Behálózva - Hogyan lettem számítógép-használó, netrajongó? 2. Az én netsztorim.

Uray Ágnes indult a pályázaton, és Az én netszotrim címmel megírta saját történetét. A díjtáadó még az év októberében volt, Ági 2. díjat nyert.

(Forrás: Esőember 2006. X. évfolyam 3. szám)

Ezen a honlapon található írása: Autista fiunk fejlődése az étrendi terápia előtt és után