lepjunk.hu

Birger Sellin: A lélek börtöne

Birger Sellin: A lélek börtöne

Egy tizenkilenc éves, nem beszélő autista fiú írta ezt a könyvet. Birger csak számítógép segítségével tud kommunikálni környezetével, úgy, hogy anyja mellette ül, és megtámasztja a fiú könyökét, amíg az bepötyögi gondolatait a gépbe. Támogatott kommunikációnak hívják ezt a fajta érintkezést, amely – állítólag – alkalmas arra, hogy nem beszélő, sérült, pl. autista egyének gondolatait megismerjük. A „támogatás” azért kell, mert az autistáknak valami belső mozgásgátlás miatt „biztatásra” van szükségük a billentyűk leütéséhez.

Megjelent az Esőember 1995. őszi, I. évfolyam 1. számában


A könyv maga a fiú naplószerűen előadott belső vívódásait tartalmazza. Számomra legtanulságosabb az volt, hogy a sokszor hallott véleménnyel szemben („az autista nem akar kommunikálni a környezetével”) ez a fiú nagyon is akarna, de nem tud, és szenved ettől. Ez egy szülőnek egyáltalán nem mindegy, mert ez sokkal jobban motiválja, hogy minden erejével próbáljon segíteni a gyerekén. (Ha viszont az a büdös kölyök csak „nem akar”, az elkínzott szülő hajlamos végül ráhagyni: „hát akkor csak maradj magadnak”, „tulajdonképpen igazad van, nem is érdemli meg a világ, hogy törődj vele” címszóval.) Tehát ez a fiú szenved az önmagába zártságtól, a magánytól, és ezt a szenvedést szinte irodalmi színvonalon, szárnyaló gondolatokkal fejezi ki.

Higgyük, ne higgyük, hogy ezek tényleg az ő gondolatai? A szakirodalom erősen vitatja a támogatott kommunikáció érvényességét. Legtöbb kutató, gyermekgyógyász, pszichiáter azon a nézeten van, hogy ez a módszer csak a legelemibb szinten alkalmas a gondolatközlésre, pl. tárgyfelismerés, -megnevezés. A komplikáltabb közlésekben a támogató személy akaratlanul is befolyásolja az autisták közlését. Hogy mi módon? Alig észrevehető impulzusokkal, a tekintet irányával, esetleg gondolatátvitellel? Ki tudja? Mindenesetre az USA-ban 5 nagy országos orvosszervezet is közleményben jelentette ki, hogy nem tartja alkalmasnak a támogatott kommunikációt1 (F/C = Facilitated Communication) az autisták gondolatainak megismerésére, „kár a ráfordított időért”, helyette inkább a jól bevált terápiás módszereket, pl. a viselkedésmódosítást kell alkalmazni.

Talán ez a könyv is inkább a fiú anyjának gondolatait tükrözi? Elképzelhető, hogy az anya így akarja sokkolni az olvasókat, és felhívni a figyelmet arra, hogy az autisták is éppen olyan melegen érző emberek, mint bármelyikünk, csak nem tudják ezt kifejezni? Nem merném kizárni ezt a lehetőséget sem.

Vitaindítónak is szántuk ezt a kis könyvajánlatot. Akinek tapasztalatai vagy bővebb ismeretei vannak a témáról, írja meg nekünk a szerkesztő címére, hogy közreadhassuk.

–sy–

(Források: Autism Research Review International 95/1, 6. oldal: „Facilitated Communication update”

 Journal of Autism and Developmental Disorders 94/4, 517. oldal: Marilyn Cabay: „Brief Report: A Controlled Evaluation of Facilitated Communication...”)


Jegyzet:

1Kapcsolódó cikk: Tapasztalataink a támogatott kommunikációval


2010-02-22 00:00:00
Vissza
Bejelentkezés
 

Keresés