T. O. Daria: Dása naplója

Egy macska gondolatai életről, macskaságról és autizmusról

Számomra egyik legkedvesebb autizmusról szóló könyv, mert gondolataival, élet-közeli megfigyeléseivel bárki számára támpontot adhat az autizmus megértéséhez, a mindennapok kihívásainak kezeléséhez, de legfőképp a toleráns, elfogadó magatartás kialakításához.

(AOSZ / Geobook 2009)

Valamennyi fejezet közül talán a legutolsó jelentette a legnagyobb élményt (Kihívó viselkedés: ki kit hív ki), mert az  úgy nevezett „problémás viselkedést”, az autisták egyik, a nem-autista „kétlábúak” számára legszembetűnőbb és legfeldolgozhatatlanabb, sokszor értetlenséget és megdöbbenést kiváltó magatartását elemezi – természetesen egy macska bölcsességével és következetes, elmélyült tudományosságával. Mint mindenben, itt is az okokat kutatja, és az önbántalmazásról pl. ezt írja: „Ijesztő ugyan, de megvannak az okai, mégpedig igen változatosak... Annyira keszekuszák az érzékszervi észleleteik, hogy észre sem veszik, ha saját magukban okoznak kárt. Ha fáj is nekik a fejük püfölése, ezt a fájdalmat legalább szabályozhatják, a környezet okozta fájdalmat és zűrzavart viszont nem.” Majd később minderről ezt állapítja meg: „ Az a felfogás, hogy joguk van hozzá, hogy azt tegyék amit akarnak, (hagyjuk őket békén!) politikailag „korrekt” ugyan, gyakorlatilag azonban elhibázott. Vannak autisták, akik maguk sem szeretik a belőlük feltörő akaratlan reakciókat. Az öningerlés káros következményekkel is járhat: nem egyenértékű a választáson alapuló szándékos önkifejezéssel, és semmi köze a személyiséghez vagy önazonossághoz, netán „az autizmushoz való joghoz”. Ezt Nóra lányom rendszerösszeomlásaival is bizonyítottnak látom, hiszen számtalanszor mondja, mennyire fél előtte, hogy bekövetkezik és – mint mondogatja ilyenkor –,  „feltűnő lesz a viselkedése”, s amikor mégis, szinte végzetszerűen rátör a szorongásból adódó roham, bizony karmolja magát, vagy tépi a haját. „Mindezek fényében bölcs dolog-e bátorítani ezeket a „kihívóan nem kihívó” viselkedésformákat, ahelyett, hogy segítenénk az egyénnek, hogy megtalálja az önkifejezés valódi lehetőségeit?” – nyávogja Dása.

Itt említném egy korábbi hírlevelemet, melyben Tarnai Balázzsal  egy 2009. augusztusában folytatott kerekasztal-beszélgetésről írtam beszámolót. Többek érdeklődésére sikerült a professzortól Ferenczy Ági, az Esőember felelős szerkesztőjének is egy cikket kérnie, mely az Esőember folyóirat 2009. decemberi számában meg is jelent A problémás magatartás kezelése címmel.) Dása naplója is részletesen taglalja az EVK (Előzmény-Vislekedés-Következmény) megközelítést. (Tarnai Balázs ezt Applied Behavior Analisis; ABA néven ismerteti.) Szülőknek talán T. O. Daria (a könyv szerzője) szavaival érdemes ezt a kezelési módot alapjaiban megérteni, és utána Tarnai professzor nagyszerű cikkében is elmélyedni.

Könyvismertetőm zárásaként Dása macska egyik gondolata az emberi életről:

„Arra a következtetésre jutottam, hogy egyik-másik homo sapiens, ’értelmes ember’ nem is olyan értelmes – nem azért, mert féleszű, hanem mert arra használja az eszét, hogy ártson másoknak. Egyetlen nem értelmes ember romlásba dönthet egy egész országot, kettő az egész világot. Nincs állat, aki túltenne rajtuk.”

Aktuális megállapítás!

*

Természetesen a fenti megjegyzések T. O. Daria könyvével kapcsolatban szubjektív, kiragadott részek, bizonyára mások mást tartanak (majd) említésre érdemesnek, fontosnak. Azonban úgy érzem, egy fontos részt még ki kell emelnem. A könyv végén található Dása kisszótára, ahol a legfontosabb, autizmussal kapcsolatos kifejezések mellett megtudhatjuk, ki a két egyiptomi "macskaistennő", és hogy a Homo sapiens többek között "kétlábú tollatlan élőlény".

Kocsis Alajos